Sokaknak, amikor a lakberendező szót hallja, az a reakciója, hogy nincs nekem arra pénzem/értek én hozzá/egyedül is menni fog.
Aztán a felújítás közepén (jó esetben nem az idegösszeomlás szélén állva) szembesül azzal, hogy már harmadszor bontatja vissza a csempét, nincs elég konnektor, kevés a tárolóhely, rossz a világítás, csúsznak a határidők… És mindez rengeteg plusz költséget (is) okoz neki.
Mihály Éva nemzetközi hírű építész írásában olvastam a minap az alábbiakat:
„Kétségtelen, egy teljeskörű felújítás ma sok pénzbe kerül, de éppen ez még inkább indokolja, hogy elkerüljük a fölösleges kiadásokat és a hibákat, vagyis jó szakemberekre bízzuk a dolgot a tervezéstől a kivitelezésig.
A lakásokat tervező szakember felelőssége nagy, hiszen nem csupán a megrendelői, hanem azok gyerekei világát is ő határozza meg. A megalkotott tér lehet békét és nyugalmat árasztó, de lehet a családi konfliktusok előidézője is. A megrendelő felelőssége viszont az, hogy melyik utat választja: keres egy jó szakembert, vagy maga akarja összebarkácsolni a házát. Nem, ez nem pénz kérdése! Mivel a tervezési költség a kivitelezés 2-5%-a magyar viszonylatban, azt a 95-98%-ot veszélyeztetjük, ha amatőrre bízzuk a feladatot.”
Mihály Éva
Legutóbbi munkámban átszerveztük a funkciókat a család igényeire szabva. A konyha, a burkolatok, vezetékek cseréje stb. a költségkeret nagy részét felemészti, de ezek elkerülhetetlen kiadások és nem is szabad ezeken spórolni, mert több 10 évre készülnek. A mozgatható bútoroknál viszont már meg kellett húznunk a nadrágszíjat, viszont egy széket hamarabb cserél le az ember egy extrább darabra, minthogy egy új konyhát építsen…